Emlékszel Maugli történetére, akit farkasok neveltek fel? Vagy Tarzanra, akinek szükségleteiről az afrikai dzsungelben emberszabású majmok gondoskodtak? De talán hallottál már a két mitológiai ikerpárról is, akiket egy nőstényfarkas nevelt egy fügefa alatt, és egy harkály táplálta őket? Az irodalomban már egy ideje történetek születnek olyan gyerekekről, akik vadállatok segítségével nőttek fel, ilyen a fent említett Maugli is. Maugli megtanulja a vadállatok beszédét, és személyes kapcsolatot létesít velük, ugyanakkor képes lesz arra is, hogy beilleszkedjen a civilizált társadalomba. Maugli mindenki számára egy szerethető gyermekkarakterré vált, aki együttérzéséről, kedvességéről és alkalmazkodóképességéről is tanúbizonyságot tett. A valóságban azonban ezek az "elvadult gyerekek" ritkán illeszkednek a társadalomba. A megfelelő ellátás, az oktatás hiánya akadályozza fejlődésüket. Ők azok, akik elszigetelten nevelkednek valahol a vadonban, a dzsungelben, az erdőben, vagy az utcán. Ráadásul sajnos a vadon élő gyerekek gyakran válnak tudományos tanulmányok és viták tárgyaivá, megbélyegzik őket és laboratóriumban vizsgálják őket, hogy az eredményeket tudományos elméletek bizonyítására használják fel. A tudósok érdekes vizsgálati témáknak találják őket, amikor megpróbálnak többet megtudni arról, mi teszi az embert, nos… emberré. Hát biztos nem az, ahogy bánnak ezekkel a kicsikkel.

Illusztráció egy elvadult gyerekről.

Oxana Malayáról írtam már itt az oldalon. Ő az a kislány, akit 1991-ben egy kutyakennelben találtak meg, Ukrajnában. Nyolc éves volt akkor. A History Daily szerint Oxana 1983. november 4-én született alkoholista szülők gyerekeként. Amikor megtalálták és megvizsgálták a kislányt, az orvos szakértők megállapították, hogy születéskor teljesen normális volt, de szülei figyelmen kívül hagyták, nem gondoskodtak róla. Amikor Oxana három éves lett, szülei véletlenül kizárták a házból. Mivel fázott, a legközelebbi meleg helyet kereste meg, ami a kutyakennel volt. Odabújt a kutyákhoz, hogy felmelegedjen, és ők befogadták. A történet úgy szól, hogy szülei látszólag nem vették észre a távollétét, ezért Oxana továbbra is a kennelben maradt a kutyákkal, így túlélte a hideg hónapokat. Legalább öt évig élt a kutyákkal, de azt feltételezik, hogy néha látott embereket, és valószínűnek tartják azt is, hogy időnként bement szülei házába.

A fotó forrása: torange.biz

A Feral Children Project, vagyis az elvadult gyerekekkel foglalkozó szervezet szerint Oxana nagyon gyorsan megtanult úgy élni, mint szőrös családja többi tagja. Nyers húst evett, négykézláb járt, ugatott, és a kennelben aludt. Már nem az emberekkel azonosította magát, nem az embert tekintette az „ő” fajának, hanem a kutyát. Amikor valaki végre felvette a kapcsolatot a rendőrséggel Oxana miatt, és azok kimentek a házhoz nyomozni, akkor a kislány négykézláb, ugatva támadt rájuk. A kutyák a lányt védve megrángatták a láncukat, és megpróbáltak eljutni a rendőrökhöz, akiknek hússal kellett őket elcsalogatniuk, hogy elkaphassák a gyereket.

A kép illusztráció. Egy kislány játszik a kutyájával a természetben.

Mire megtalálták Oxanát, ő nemcsak elfelejtette azt, hogy kell két lábon járni, de az orvosok még attól is féltek, hogy teljesen elfelejtett beszélni is. A kutatások arra az eredményre jutottak, hogyha egy gyermek 5 éves koráig nem beszél, akkor elveszíti azt a képességét, hogy valaha is megtanuljon beszélni.

Oxanát a vizsgálatok után árvaházba vitték, ahol újratanították járni. Szerencsére beszélni is megtanult, ami annak köszönhető, hogy három éves koráig már beszélt valamennyire. Megtanították neki, hogyan kell ennie, és megtanították neki azt, hogy lányként éljen és ne kutyaként. Annak ellenére, hogy hihetetlen eredményeket ért el a társadalomba való visszatérés irányába, az élmény örökre nyomot hagyott benne. Bár beszél, beszéde lapos, hiányzik az intonáció és a ritmus. 22 éves korában volt egyszer egy barátja, de az gyorsan elmenekült tőle, amikor megmutatta neki, milyen jól tud futni és ugatni, akár egy kutya.

Nézd meg a videót, milyen sokat fejlődött Oxana:

​

Napjainkban Oxana egy odesszai klinikán él, ahol állatok gondozásában segít a kórház gazdaságában, felügyelet alatt. Az intenzív terápia ugyanis csak egy ötéves gyermek szellemi szintjére tudta felhozni. Viselkedésében még mindig egy kutyára emlékeztet. Ha ad neki valaki valamit, akkor hasonlóan a kutyához megpróbálja elrejteni. Szeret a figyelem középpontjában lenni, jól követi az utasításokat, de hajlamos az unatkozásra is. Mindezek ellenére viszonylag boldog életet él.

Oxana Malaya, forrás: historydaily.org

2013-ban interjút készítettek vele egy ukrán talk show-ban. Elmondta a riporternek, hogy megsértődik, ha kutyalányként emlegetik, és csak azt akarja, hogy ugyanúgy bánjanak vele, mint mindenki mással. Mesélt korai éveiről és a farmon végzett munkájáról. Legnagyobb vágya az, hogy több időt tölthessen testvéreivel, és megkereshesse biológiai anyját.

Forrás:

thevintagenews.com

Felső kép: pixabay